dreamland

Mindent vagy semmit -részlet-

2012-02-11T09:33:00.000-08:00

Egy kisbusz ablakán keresztül szemléltem az előttem elterülő táját. Már órák óta úton voltunk és kezdtem kissé nyűgös lenni, mely egyébként egyáltalán nem volt jellemző rám. A hosszú utak, viszont nagyon ki tudtak készíteni, még akkor is, hogy ha tudtam, hogy amint odaérünk minden, amiről eddig csak álmodni mertem valósággá válik. Mellettem barátaim élénken beszélgettek, nevetgéltek. Engem, mint mindig most is igyekeztek nem zavarni, mert tudták, hogy ha társaságra vágynék, akkor azt jelezném. A csapatban én voltam a rideg és távolságtartó ember, aki ha kellett mindennél jobban fel tudott pörögni és el tudtam sütni a legjobb vicceimet, ahogyan a cinikus megjegyzéseimet is, melyek csak annak az embernek nem tetszettek, akit éppen megillettem velük.

Lassan de biztosan közeledtünk Spanyolország egy eldugott kis szegletébe, ahol eddigi életünk megváltozni készült. Mindenki tudta, hogy a mostani szereplésünknek mekkora ára van, így már előző nap felkészültünk minden eshetőségre. Hangszereinket behangoltuk, még eljátszottuk utoljára azokat a dalokat, melyekkel meg szeretnénk mutatni tudásunkat, majd pedig felkészültünk a nagy útra. Natalie már a tegnapi nap folyamán is hihetetlenül ideges volt, nagyon felvillanyozta a hír, hogy kedvenc zenészeink előtt kell majd bemutatni, hogy mit is tudunk. Ez egyrészt egy hatalmas lehetőség, mert nem csak hogy láthatjuk őket teljes életnagyságban, hanem még láthatják is, hogy mit tudunk. De egyben ez egy olyan lehetőség is, melyen minden áll vagy bukik. Ha nem nyeri el a játékunk a tetszésüket, akkor nem csak ezt a lehetőséget szalasztjuk el, hanem talán örökre lejáratjuk magunkat ezek előtt a fantasztikus emberek előtt. Igen, hatalmas kockázatot vállaltunk, de csak az veszíthet igazán, aki meg sem próbálja. És mi sosem futamodtunk meg semmi elől, volt szó bármiről az életben. Hat éve folyamatosan gyakoroltunk és csak gyakoroltunk, hogy egyre jobbak és jobbak legyünk. Mindig kiálltunk egymás mellett, volt szó bármiről. Persze mindig voltak kisebb vitáink, olyan még a legjobb helyeken is előfordul. De olyan még soha nem volt, hogy holmi kis sértődöttség az előadásaink kárára ment volna.

Gondolatmenetemet a társaság hangos kiáltozása zavarta meg. Időközben megérkeztünk és nekem még csak fel sem tűnt. Hirtelen a szívem hevesen kezdett dobogni, és miközben a fülhallgatómat vettem ki a fülemből éreztem, hogy a kezem hihetetlenül remeg. Most tudatosult bennem csak igazán, hogy kik is azok, akik előtt fel kell majd lépnünk. Nagyot nyeltem, majd mély levegőt vettem és kikászálódtam a többiek nyomában a buszból. A Nap melegen sütött, kellemes júliusi meleg volt. Barátaim vidáman énekelgettek, nevetgéltek. Én meg csak álltam ott, gitárommal a kezemben és szemléltem a tájat. Nagyon szép volt és kifejezetten békés. A város elég eldugott zugában voltunk Legalább az biztos volt, hogy nem fog minket megzavarni senki....

Ez a folyamatban lévő Rammstein fanfickem egy kis részlete. Ezt azért teszem most közzé, hogy lássam, hogy mennyire nagy az érdeklődés irányában. Az, hogy mikor leszek kész vele még nem tudom. Ha látom, hogy van érdeklődés, akkor igyekszem majd gyorsan befejezni. Szóval kérem a komikat, most még fontosabb, mint eddig. ;) R.K. ~

Első lépés

2012-01-21T11:40:00.000-08:00

A szobámban ütem és monitorom vibráló fényében böngésztem a világhálót már több órája. Környezetemben mindenki az esti bulira készült, melyre én is meghívást kaptam ugyan, de jelen pillanatban még egy foghúzáshoz is több kedvem lett volna, mint hogy elmenjek egy olyan buliba, ahol legádázabb ellenségeim uralják a terepet. Semmi kedvem nem volt meghunyászkodni vagy jó pofizni, az nem az én stílusom volt. Ezt meghagytam azoknak a szürke, jelentéktelen kis senkiknek, akik mindent megtettek volna csak azért, hogy fényűzőbb körökben mozoghassanak. Mélázásomból egy halk kopogtatás rángatott vissza a valóságba, melyet az ajtó nyílása követetett. Gregor lépett be a szobába, talpig parti szerelésben. Akaratlanul is lenéző mosolyt villantottam rá, majd visszafordultam a monitorom felé.

- Tehát nem gondoltad meg magad. – ült le mellém egy székre.

- Miért kellett volna? – kérdeztem rá sem nézve.

- Tudod jól, hogy azzal semmit nem érsz el, hogy ha folyamatosan hátat fordítasz minden ilyen lehetőségnek.

- Lehetőség? Mégis milyen lehetőség? – mordultam fel – Én ebben semmilyen lehetőséget nem látok. Nem kecsegtet semmi jóval a gondolat, hogy olyan emberek társaságában tölthetném el a szombat estémet, akiket a hátam közepére sem kívánok. Azonkívül nem áll szándékomban mindenféle városi libákkal részegre inni magam, hogy aztán valami koszos söpredék ágyában végezzem.

- Elég érdekes elképzeléseid vannak Mirandáék életéről – mondta Gregor. Mondatát komolynak szánta, de nem tudta teljesen elnyomni kitörő nevetését.

- Bocs, de én így látom. És egyáltalán nem érzem ezt csábítónak. Inkább nevezném visszataszítónak és szánalmasnak.

- Valamilyen szinten egyet értek veled. De nem hinném, hogy csak ebből áll az életük.

- Gregor te túlságosan is jó vagy. Azonkívül hihetetlenül naiv. – néztem rá sajnálkozva. Tudtam, hogy nem kedveli, hogy ha így bánnak vele, de jelen helyzetben nem tehettem mást. Idősebb volt nálam, de néha olyan érzésem volt, mint ha az öcsémmel beszélgetnék, aki még igencsak tapasztalatlan az élet dolgait illetően. – Azok, amiket az iskola folyosóin hallani nem csak kósza pletykák. Nekem elhiheted. Láttam egyet s mást a saját szememmel is. Bár sokszor azt kívánom, hogy bárcsak ne kellett volna szemtanúnak lennem némelyik esetben.

- Ezt most csak azért mondod, hogy ne tartsalak annyira előítéletesnek?

- Nem Gregor. – ráztam a fejem. – Tudod az élet nem csak móka és kacagás. Jó lenne, hogy ha végre kiszakadnál abból az álomvilágból, amiben neveltek téged. Vedd észre, hogy a világ nem olyan, mint ahogyan azt elképzelted. Lehet, hogy megrázó lesz, de egyszer fel kell nőni.

- Trissa kérlek, ne beszélj velem úgy, mint ha öt éves lennék! – emelte fel a hangját Gregor, mire csitítóan emeltem fel a kezemet.

- Akkor kérlek, hogy ne is viselkedj úgy. Néha komolyan aggódom érted.

- És mégis miért?

- Egyre inkább rossz társaságba kerülsz és még csak észre sem veszed. Folyton kihasználják a jóhiszeműségedet. Azonkívül Miranda már kivetette rád a hálóját. Már nem hiányzik sok ahhoz, hogy valahol egy elhagyott kis sarokban rád vesse magát. Talán már ma este sort is kerít rá.

- Te komolyan is gondolod mindazt amit mondasz, vagy az internetről veszed a szövegeidet? Minden esetre elég meggyőzően tudsz szónokolni.

- Menj a pokolba Gregor! – rivalltam rá fagyosan – Tudod kihez gyere majd panaszkodni, hogy ha mindaz amit most mondtam beteljesül. Csak mielőtt elbíznád majd magad gondolkozz el azon, hogy Miranda számára csak egy bábu vagy, semmi több!

- Miért érzem azt, hogy féltékeny vagy?

- Rosszul érzed Gregor. Én csak nem akarom, hogy bajod essen. – mondtam, de éreztem, hogy hangom nem cseng olyan magabiztosan, mint azt szerettem volna. Hallottam, hogy Gregor feláll a székből, majd odalépett hozzám és maga felé fordított. Pár percig csak meredtünk egymás szemébe, majd hirtelen megcsókolt. Olyan váratlanul ért ez, mint derült égből a villámcsapás. Nem is tudtam reagálni, az agyam egyszerűen lefagyott. Csak ott ültem, mint egy rakás szerencsétlenség és vártam, hogy ezek után mi fog következni. Mikor szétváltak ajkaink Gregor arcán diadalittas mosoly látszott, mely miatt késztetést éreztem egy hatalmas pofon lekeverésére. Gregor megdöbbenve nézett rám a pofon után, míg én csak mérgesen méregettem őt.

- Ne feszítsd túl a húrt Gregor. Tudod jól, hogy nem viselem jól az ilyen húzásaidat!

- Tudom. – mosolyodott el vöröslő arcát fogva. – De gondoltam egy próbát megér.

Nem feleltem semmit, így csak mosolygott, majd az ajtó felé indult. Ám mielőtt kilépett volna még visszafordult hozzám.

- És nem kell aggódnod, Miranda labdába sem rúghat melletted.

Valami új kezdete

2012-01-14T10:49:00.001-08:00

Mikor belépett a szobámba már akkor tudtam, hogy akar tőlem valamit. Szemei fényesen, kissé zaklatottan csillogtak, halkan zihált, a kilincset fogó keze remegette. Céltudatosan nézett rám, amitől akaratlanul is megriadtam. Aztán a másodperc tört része alatt ott termett mellettem, megcsókolt, majd ledöntött az ágyra. Az agyam ekkor már nem tudtam használni, csak tettem azt, amit úgy éreztem, hogy tennem kell. Engedtem a rám törő vágynak és hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. Tudtam, hogy később talán meg fogom bánni, de ott abban a pillanatban semmi nem számított. Csak az, hogy vele lehetek. Azzal az emberrel, aki napokkal ezelőtt, még nem látott bennem többet, csak egy egyszerű beszélgetőpartnert, akivel el lehet ütni az időt. Ugyan minden beszélgetésünk során elejtettem apró kis megjegyzéseket arról, hogy mi lenne, hogy ha lenne valakim, aki igazán szeretne, aki törődne velem, aki mindig vigyázna rám. Nem mondtam ki egyszer sem, hogy azt akarom, hogy ez a valaki ő legyen. De most itt úgy éreztem, hogy megértette félszegen elejtett szavaimat. Ámbár az is lehet, hogy történt valami, ami miatt vigaszt keresett és erre én voltam a legmegfelelőbb ember. De erre nem akartam gondolni. Nem akartam, hogy ez a rózsaszín felhő, mely hatalmába kerítette elmémet egyik pillanatról a másikra eltűnjön. El akartam hinni, hogy ez tényleg megtörténhet velem. El akartam hinni. És még ha csak egy álom is volt… Soha nem akartam felébredni belőle.

Húsz perccel később az ágyon feküdtem és a plafont fixíroztam. Ő kint állt a teraszon, a néma sötétségben csak cigarettája végének halovány fényét tudtam kivenni. A kinti hűvös levegő égette a bőrömet, mert csak egy vékonyka takaró takarta testemet semmi más. Így lassan felkeltem és a sötétben valami ruha után kezdtem kutakodni. Az első kezem ügyébe akadó ruhadarab az ő inge volt, melyen jól érezhető volt csodálatos, mámorító illata. Gyorsan magamra kaptam, majd még kerestem valami nadrág féleséget, mielőtt kiléptem hozzá a terasza. Nem fordult hátra lépteim hallatán, csak némán szívta cigarettáját. Felültem mellé a korlátra és tanulmányozni kezdtem a tiszta, csillagos eget. Hosszú percekig nem szóltunk egymáshoz, végül ő volt az, aki megtörte a csendet.

- Remélem nem fogod ezek után azt érezni, hogy csak kihasználtalak, hogy csak egy egyszerű játékszer vagy a szememben.

Megleptek a szavai, így nem is tudtam először mit mondani. Ő elnyomta a csikket, majd rám emelte csillogó, kék szemeit.

- Már miért kéne így éreznem? – kérdeztem és éreztem, hogy hangom akaratlanul is megremeg.

- A kapcsoltunk nem folytatódhat.

- Miért?

- Nézd, Caro. Az én életem nem olyan egyszerű, mint ahogyan azt sokan gondolják. A hírnévnek elég sok árnyoldala van, remélem ezt megérted.

- Azt ne mond, hogy azért akarsz lekoptatni, hogy megóvj a lesifotósoktól és a rosszindulatú pletykáktól. – nem felelte semmit, de arcáról le tudtam olvasni, hogy pontosan erre gondolt. – Nagy lány vagyok már Richard. Tudok magamra vigyázni. És azt is tudom, hogy mit akarok.

- Tényleg ilyen életet akarsz élni?

- Nem értem, hogy mi problémád van ezzel. Te is nagyon jól kezeled.

- Én már évek óta ezt csinálom, te viszont egyik pillanatról a másikra csöppennél bele ebbe az egészbe.

- És gondolod, hogy összeroppannék?

- Nem. De nem is akarom megkockáztatni, hogy bármi ilyesmi történjen veled.

- Richard te olyan jó vagy hozzám – simítottam végig az arcán, mire halványan elmosolyodott – Talán túlságosan is jó. Sokkal jobban félted a körülötted lévőket, mint amennyire saját magadra figyelsz.

- Mire akarsz kilyukadni?

- Csak arra, hogy ne akard te eldönteni, hogy én mit csináljak. Én már eldöntöttem, hogy mit akarok.

- És mit akarsz?

Egy ideig nem szóltam semmit, mert azt akartam, hogy Richardot elgondolkoztassam. Ő várakozásteljesen nézett rám, miközben a kezemet a kezei közé vette és lágyan simogatni kezdte. Mikor már úgy éreztem, hogy kellően felkeltettem az érdeklődését komolyan a szemébe néztem.

- Veled akarok lenni. Amíg csak lehet. Ameddig el nem taszítasz magadtól. Soha, semmit nem akartam még ennyire, mint most azt, hogy veled lehessek. Ha elutasítasz, akkor is meg fogom találni a módját, hogy találkozzak veled. Kerül, amibe kerül. Én többé nem engedlek el. Már túl fontos lettél ahhoz, hogy csak úgy hagyjalak elmenni.

- Ugye tudod, hogy mire vállalkoztál most? – kérdezte mosolyogva, miközben egy csókot lehelt a számra. – A bátyád nem fogja díjazni az ötletet. Ő előbb felfedezte a szándékaidat, mint én és nem volt túl boldog. A korkülönbséget nem nézi jó szemmel.

- Sosem érdekelt túlzottan a bátyám véleménye. – mondtam és visszacsókoltam – Idővel majd beletörődik.

- Tényleg ezt akarod?

- Tényleg azt akarod, hogy meggondoljam magam? – vontam fel játékosan a szemöldökömet, mire elmosolyodott.

- Nem, azt semmi képen. De nem akarom, hogy elhamarkodott döntést hozz.

- Richard itt szinte minden csak rajtad áll. Az életem eddig semmit nem ért. Nem értek semmihez, jelenleg munkám sincs és a szerelmi életem egyenlő volt a nullával. De ha most a szerelmi életem rendben lenne, akkor talán a többit is rendbe tudnám hozni. Persze csak ha te is ezt akarod.

- Gondolod, hogy bejöttem volna ma este hozzád, hogy ha nem akarnám?

- Manapság már semmi sem lenne meglepő. - kacérkodtam, mire halkan felnevetett.

- Akkor jól gondolom, hogy ezt megbeszéltük?

- Igen, nagyon is jól.

Másnap reggel mindent elmondtunk bátyámnak, aki pontosan úgy reagált, ahogy az várható volt tőle. Teljesen fel volt háborodva, egyáltalán nem akarta, hogy egy nálam tíz évvel idősebb férfival éljek együtt. Mindent meg akart tenni annak érdekében, hogy lebeszéljen erről a számára örült ötletről, de gondolom mondanom sem kell, hogy nem járt sikerrel. Szépen és nyugodtan elmagyaráztam neki, hogy amennyiben keresztbe tesz nekem a közeljövőben, akkor meg fogom keseríteni az életét. Figyelembe véve, hogy elég jól ismert és mivel senki másra nem számíthatott, aki mellé állt volna, így végül beadta a derekát. Utólag elgondolkodtam, hogy vajon anya mit szólt volna ehhez. Ő mindig azt mondta, hogy éljek úgy, hogy boldog legyek, de mindig legyek körültekinti. Szerintem ennek éppen eleget is tettem. Apám talán úgy reagált volna, mint Dietrich, ámbár ő sokkal nyitottabb volt az ilyen dolgokra, mint bátyám. Végül is nem tudom, hogy mit szóltak volna. Az élet nem adta meg azt a lehetőséget, hogy sokáig teljes legyen a családom. Immáron húsz éve, hogy a szüleim meghaltak. De tudom, hogy mindig mellettem álltak volna és segítettek volna, hogy ha letértem volna a helyes útról. De, hogy most nem tértem le abban biztos voltam. Sőt, egyenesen meg voltam róla győződve, hogy ez a helyes út. És ezen az úton csak egyetlen egy társam lehet, aki ott lesz mellettem jóban és rosszban. És ez Richárd volt, efelől semmi kétség.

Utolsó szilveszter

2012-01-02T11:04:00.000-08:00

A szilveszter sokak számára egyet jelent azzal, hogy leisszák magukat a sárga földig, maximum hangerőn hallgatják a kritikán aluli zenéket és közben részegen minden olyan dolgot megtesznek, amit nem lenne szabad, vagy józanul még csak eszükbe sem jutna megtenni. És megint másoknak egy új élet, egy újév kezdetét jelenti. Mindenki máshogyan vélekedik, mindenki máshogyan látja a világot. Ez természetes és így van rendjén. Egyedül az én gondolataim nem túl helyénvalóak és megszokottak. Nekem a szilveszter minden évben azt jelenti, hogy egy újabb év eltelt, és egy újabb évvel közelebb kerültem ahhoz, amitől mindenki retteg. Egy évvel közelebb a halálhoz. Most sokan azt hihetnék, hogy a helyem valamilyen intézetben van, ahol az embereket depresszióval kezelik. De nekem nincs szükségem ilyenre. Nem vagy sem depressziós, sem öngyilkos hajlamú. Pusztán az élet úgy hozta, hogy vannak olyan pillanatok, amikor minden percért hálásnak kell lenni. Szüleim autóbalesetben meghaltak. Én is a kocsiban voltam, de túléltem. Nagyszüleim egy lakástűzben vesztek oda. Én is jelen voltak, de engem még ki tudtak menekíteni. Bátyám légi katasztrófában halta meg. Ott csak azért nem voltam jelen, mert egy furcsa betegség kerített hatalmába, ami miatt az utolsó pillanatban le kellett mondanom az útról. Vagyis a halál mindig ott volt körülöttem. Csak az alkalmas pillanatra várt, mikor belém mélyesztheti hatalmas körmeit és lehúzhat magával a mélybe. Eddig nem sikerült neki, de ki tudja mit hoz a jövő? Eddig úgy tűnt ugyan, hogy van egy őrangyalom, aki vigyázz arra, hogy ne legyen semmi bajom. Vagy lehet, hogy egyszerűen szerencsém volt. Mindig. De ez bármikor megváltozhat. Ezért nem vágyom az újévre. Mindig csak azt jutatja eszembe, hogy vajon ebben az ében milyen szörnyűségek várnak a világra és rám. Egyetlen jó dolog van az éltemben, amiért még hálás vagyok. És Caro. Soha nem találkoztam még olyan angyali teremtéssel, mint amilyen ő. Talán ő az én őrangyalom. Ha így van, ha nem, az biztos, hogy az utóbbi pár évben ő volt az egyetlen támaszom, révén, hogy családom minden tagját elvesztettem, barátaim pedig nem nagyon voltak. Akik voltak azok is elpártoltak mellőlem, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rájuk. Ebből is látszik, hogy az igaz barát ne terem minden bokorban. De Caro mindeddig igaz barátnak bizonyult.

Az ez évi szilveszter estét is vele töltöttem. Együtt ültünk a meleg szobában, történeteket meséltük, hallgattunk egy kis zenét és csak úgy élveztük egymás társaságát. Nem volt szükségünk alkoholra, hangos és zsúfolt szórakozó helyekre. Nekünk bőven elég volt a másik társasága és ennyi bőven elég is volt a felhőtlen jókedvhez. Ámbár ez a felhőtlen jókedv nem tartott sokáig. Tizenegy óra felé járt az idő. Éppen a konyhában készítettem egy kis forró csokoládét, mikor furcsa zajokra lettem figyelmes, melyeket Caro rövid, metsző sikolya követett. Azonnal eldobtam a csészét, mely hangos csörömpöléssel tört szét a kövön, és rohantam be Carohoz. A szoba lángokban állt. Caro a kandalló mellett állt, próbálta menteni a menthetőt, de ezzel csak annyit ért el, hogy a tűz szépen lassan körülvette őt és elzárta a menekülés útját. Könyörgő, kétségbeesett pillantással nézett rám, miközben én mérlegeltem a lehetőségeimet. Nem tétovázhattam sokat, Caro élete csak perceken múlott. Nem találtam semmi használható ötletet, teljesen kétsége voltam esve. Jobb ötlet híján bevetettem magam a lángok közé, ezáltal egy újabb sikolyt váltva ki Caróból. A lány idegesen toporzékolt és kiáltozott, hogy meneküljek. De nem hagyhattam őt itt. Nem akartam még őt is elveszíteni. Ha most hagytam volna őt, akkor már tényleg nem lett volna senkim és akkor az egész életem egy fabatkát sem ért volna már. A tűz a bőrömet nyaldosta, forró volt és égető. A ruhámba és a hajamba már több helyen belekapott, de nem érdekelt. Csak Carot figyeltem, akihez egyre közelebb értem, bár éreztem, hogy túl késő lesz. Hogy melyikünk számára azt nem tudtam megállapítani. Mikor végre átverekedtem magam a tűztengeren és odaértem Carohoz a lány próbálta eloltani a tüzet, mely a ruhámon lobogott, de nem tudta már megfékezni. Időközben már az ő ruhájába is belekapott a tűz. Tehetetlenül álltunk és vártuk az elkerülhetetlen végzetet. Caro egyre jobban remegett, fejét mellkasomon nyugtatta. A légzésem egyre jobban szakadozott és hallottam, hogy Caro légzése is egyre gyorsul. Mikor már éreztük, hogy nem lehet sok hátra Caro megfogta a kezemet és felnézett rám.

- Mielőtt elér a végzet valamit tudnod kell – kezdte rekedt hangon – Az autóbaleset, a lakástűz és a repülőszerencsétlenség. Ezeket nem véletlenül élted túl. Mindegyiknél ott voltam és segítettem. Az a furcsa betegség sem volt véltetlen. Tudtam, hogy a gép le fog zuhanni. Arra még volt időm, hogy téged távol tartsalak, de arra már nem, hogy a bátyádon segítsek. Évek óta figyeltelek, majd megkaptam a feladatot, hogy vigyázzak rád. De most úgy látszik elbuktam és vele együtt te is. Sajnálom.

Tehetetlenül álltam ott, miközben Caro arcán egy utolsó könnycsepp gördült végén, miközben aranyló szőke hajába belekapott a tűz, majd rövid időn belül a lángok martalékává vált. Caro nem sikított. Összeszorított szemmel állt és fogta a kezem, miközben mindkettőnket lassan elemésztett a forró lángtenger. De nem bántam. Hiszen itt lehettem azzal a lánnyal, akit mindennél jobban szerettem. Azzal, aki évekig vigyázott rám, nem hagyta egy percre sem, hogy magányos legyek. Itt álltam az én őrangyalommal és boldog voltam, hogy életem lángja emellett az angyal mellett huny ki örökre.

Bevallom nem ilyen szilveszteri történetet akartam írni nektek, de most így sikerült. Remélem azért tetszeni fog. :) ~ R.K.

Frühling in Paris

2011-12-05T09:31:00.000-08:00

Tavasszal Párizsban jártam. Soha nem hittem abban a marhaságban, hogy Párizs a szerelmesek városa. Badarságnak tartottam, hogy egy ilyen címmel tituláljanak egy várost. Ámbár lehet, hogy csak azért voltam mindig is ilyen szkeptikus, mert nem voltam sosem a romantika híve. Párizsban azonban változtatnom kellett a nézeteimen. Nem lettem romantikus lélek, nem lebegtem rózsaszín felhőkön és nem hittem az örök szerelemben. De találkoztam egy nővel, aki a szerelemről alkotott képemet képes volt összetörni. Maga volt a megtestesült tökéletesség. Gyönyörű volt, arca hihetetlen intelligenciát tükrözött, szeme csak úgy parázslott, hangja pedig oly csilingelő volt, melyet még emberi lény szájából sosem hallottam. Egyetlen problémánk csupán az volt, hogy ő francia volt, én pedig egy szót nem beszéltem franciául. Viszont olyan gyönyörűen beszélt, hogy öröm volt hallgatni, még ha egy szavát sem értettem. Csodáltam minden nap minden percében, mindig, amikor csak láthattam. Nem tudom, hogy ő észrevette-e, hogy folyton figyelem őt. Nem tudom, hogy egyáltalán észre vett-e engem bármikor is. De nem is érdekelt. Nem az számított. Csak az számított, hogy láthatom őt. Nekem ez már mindennél többet jelentett. Egy hétig éltem így az életemet, ugyanis ennyi ideig tartózkodtam Párizsban. Nem akartam egy percet sem elszalasztani, azt akartam, hogy agyamba beleégjen tökéletes alakja, gyönyörű, hófehér bőre, és hosszú, fekete haja. Igen, fényképet is készíthettem volna róla és akkor nem kellett volna ennyi ostobaságot elkövetnem. De egy fénykép képtelen lett volna ezt a hihetetlen szépséget visszaadni. Így folyton a nyomában loholtam, lestem minden mozdulatát, teste minden rezdülését. Talán az ilyen embereket nevezik perverznek, vagy zaklatónak. Meglehet, hogy olyan voltam én is, mint azok az elfajzott teremtmények, akikről annyit lehet olvasni az újságokban. Meglehet. De mint említettem, akkor semmi nem számított. Mert ott és akkor csak ő létezett számomra. És így visszagondolva mindarra, ami ott történt teljesen nyugodtan kijelenthetem, hogy semmit nem csinálnék másképpen. Ha újra elmehetnék Párizsba és újra megpillantanám őt újra és újra csak őt bámulnám naphosszat. Ugyan nem beszéltünk egy szót sem és talán puszta létezésemről sem vett tudomást. De nem sajnálom. Nem sajnálok semmit sem.

A történetet ihlette a Rammstein Frühling in Paris című száma.

Utolsó találkozás

2011-11-14T10:34:00.001-08:00

Egy kávézóban ültünk, némán és csak meredtünk egymásra. Elég jól ismertük egymást, így értettük a ki nem mondott gondolatokat is. Én mégis úgy éreztem, hogy meg kell törnöm a beálló csendet, ha másért nem hát azért, hogy halljam a hangját. Nem volt senki másnak olyan lágy és megnyugtató hangja, mint neki. Ahogyan olyan kék szeme sem volt senki másnak, mint neki. Minden porcikáját, minden mozdulatát imádtam.

- Gondoltál arra az elmúlt pár évben, hogy visszajössz Németországba? – törte meg végül ő a beálló csendet, mire kis híján elejtettem a csészémet.

- Te.. Természetesen – hebegtem elvörösödve, miközben ő csak halkan kuncogott – Számtalanszor. De az utóbbi időben nem voltam olyan anyagi helyzetben, hogy megengedhessek magamnak egy ilyen utazást.

- Ha szóltál volna, akkor én…

- Nem! – vágtam közbe, mire meglepetten nézett rám – Nem tudom, hogy észrevetted –e, hogy az elmúlt pár évben történt egy s más. Neked családod van.

- Nem nevezném azért, így… - tette hozzá csendesen.

- Attól, hogy elváltál a feleségedtől még nem változott semmi. Gyerekeid vannak. Tehát családod van. – szögeztem le. Nem felelt, csak némán tanulmányozta a kávéját. – Hidd el, hogy ha tehettem volna, akkor mindent itt hagytam volna és rohantam volna vissza hozzád, mikor viszont láttalak a képernyőkön és a magazinok címplapján. De mikor megtudtam, hogy már azóta sok minden megváltozott az életedben nem tudtam megtenni. Nem akarom felborítani az életedet. Remélem megérted.

- Persze, hogy megértem. De azt neked is be kell látnod, hogy én döntök a saját életemről.

- Ezzel nem vitatkozom. De akkor sem tartanám jó ötletnek újrakezdeni.

- Miért? – kérdezte letörten, mire összeszorult a szívem. Szemében olyan szomorúság bujkált, melyet minden áron el akartam tűntetni. Legszívesebben a karjaiba vetettem volna magam és könyörögtem volna neki, hogy hagy legyek vele örökké. De tudtam, hogy ez nem lenne helyes.

- Nézd… Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lennék boldog, hogy ha veled lehetnék. Sőt. Boldogabb lennék, mint valaha, ha visszahozhatnám a régi időket. De ami volt elmúlt. Már nem hozhatjuk vissza.

- Nem értelek.

- Én sem magamat. Csak tudom… Érzem, hogy ez így helyes. Nem akarok bajt. Nem akarom azt, hogy arról kezdjenek el pletykálni, hogy csak azért vagyok veled, mert híres vagy.

- Engem nem érdekelne, hogy ki mit gondol.

- Engem sem. De nem lennék képes végignézni, ahogyan a sok rajongó csorgatja a nyálát, miközben a színpadon állsz. Nem hinném, hogy tétlenül végig tudnám nézni. – vallottam be kelletlenül, mire átnyúlta az asztal fölött és megfogta a kezemet.

- Semmit nem változtál – olyan gyengéden mondta ezt, hogy ha álltam volna most biztosan összecsuklott volna a térdem.

- És ez jó vagy rossz? – kérdeztem rekedten.

- A lehető legjobb. Most is olyan vagy, mint akkor, mikor megismertelek. És ez jó. Nem viselkedsz velem szemben máshogyan attól, mert híres lettem.

- Miért kellene?

- Nem kell. Pont ez az, hogy nem kell. Csak ezt sokan nem értik meg.

- Úgy érted, hogy ő is…

- Ne firtassuk! – kérte, miközben elengedte a kezem, majd kortyolt egyet a kávéjából. Elszégyelltem magam, láthatóan érzékeny pontra tapintottam. – Elég, ha annyit tudsz, hogy vannak olyan emberek, akik nem viselik jól azt, hogy ha egy közeli hozzátartozójuk egyik percről a másikra világhírű lesz.

- Azért valamilyen szinten érthető – morfondíroztam, mire felvonta a szemöldökét. – Valószínűleg féltékenységi jelenetet rendeznék, hogy ha valami nőcske rád mászna. Azért lássuk be, nem egy olyan rajongód van, aki szívesen látna téged az ágyában. – mondtam ridegen, de ő csak nevetett.

- Ez a hírnév velejárója. Egyébként meg azért ahhoz, hogy történjen is valami, ahhoz kettő ember kell. És ha valakiben igazán megbízol, akkor arról még csak feltételezni sem feltételezed, hogy bármit is csinálna a hátad mögött.

- Tudod ezt könnyebb kimondani, mint megcsinálni.

- Meglehet. De ez minden kapcsolat alapja.

- Akkor azt hiszem megtaláltuk a következő indokot, ami miatt felesleges lenne újra kezdenünk.

- Nem azért mondtam. – sóhajtott fel, mire én keserűen elmosolyodtam.

- De úgy is mindig ide fogunk kilyukadni, mindegy, hogy miről van szó. Hidd el, jobb lesz ez így.

- Biztos vagy ebben?

- Nem. De ez a helyes.

- Ez hülyeség.

- Tudom. De nincs mit tenni – letettem a csészémet és felálltam. Ő meglepetten nézett rám, szeméből csalódottságot és elfojtott érzelmeket véltem kiolvasni. Odaléptem hozzá és megcsókoltam, miközben éreztem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon.

- Ennek így kell lennie Richard – suttogtam a fülébe, majd még egy utolsó pillantást vetettem döbbent arcára, és szomorúságtól csillogó szemeire és kiléptem a kávézó melegéből a csípős, téli hidegbe.

Ezek után soha többé nem láttam őt. Nem kerestem és ő sem keresett engem. Gondolom megértette, hogy ami nem megy, azt felesleges erőltetni. Viszont hazudnék, hogy ha azt mondanám, hogy nem gondolok rá. Hogy nem gondolok arra, hogy mi lett volna, ha ott és akkor újra összejövünk. Talán még szorosabbra fűzhettük volna a kapcsolatunkat. Talán. De erre nincsen semmilyen garancia. Minden esetre én továbbra is őrzöm őt az emlékeimben, hallgatom a zenéjüket és mindig elmorzsolok egy könnycseppet, mikor meglátom őt egy magazin címlapján.